Mátraalmás hagyományai

Településünk történetéhez két jellegzetes hagyomány kapcsolódik. A helybéliek számára hosszú időn keresztül a faeszköz készítés jelentette a mindennapi megélhetés egyik fő forrását. Szuhahután elsősorban szerszámokat, mezőgazdasági eszközöket, bútorokat és a mindennapok során használt egyéb tárgyakat készítettek. A gereblyétől a különlegesen díszített ácsolt ládákig több mint 100 féle fából készült tárgy elkészítésével foglalkoztak. A mátraalmási asszonyfarsang megrendezésére húshagyókedden került sor. A régi szokás szerint a maskarába öltözött asszonyok a nap folyamán tréfás körülmények között "megborotválták" a férfiakat, akiknek ezért fizetniük kellett. Ebből a pénzből az asszonyok az este folyamán zártkörű mulatságot rendeztek.

Faeszköz készítés

A fából készült tárgyak készítése és eladása valószínűleg az 1830-as években, a helyi üveghuta bezárásával egyidőben vált meghatározóvá, és egészen az 1950-es évek közepéig jelentős megélhetési forrás maradt. A 20. század elején a helyi famegmunkálás már a korabeli Heves és Nógrád megyék területén egyedüllálló változatosságot mutatott. Mátraalmás lakói a különböző faanyagok tulajdonságairól és felhasználási lehetőségeiről rendkívül szerteágazó ismeretekkel rendelkeztek. Tudták, hogy a Mátra hegyoldalain mely fekvésű erdők fái adják a legjobban hasítható, a legkeményebb, a leginkább rugalmas vagy éppen legidőtállóbb faanyagot.

A bútorok és mindennapi háztartási tárgyak terén a jellegzetes, díszített ácsolt ládák mellett meghatározó volt a székek, asztalok, illetve fakanalak és más konyhai eszközök készítése is. Szerszámok közül Mátraalmáson készítettek gereblye, kaszanyél, ásó, kapa, seprű, hólapát, tiló, favilla, orsó, és még számos fa használati tárgyat. Az elkészült faeszközöket a helybéliek két módon értékesítették. Az áru egy részét kereskedők vásárolták fel, akik tevékenysége folytán az itt készült bútorok és faeszközök az ország távolabbi pontjaira is eljuthattak. Emellett a falu lakói saját maguk is foglalkoztak a fából készült tárgyak eladásával. Az eladásra kínált áru döntő többsége az erdei munkák idényében, szeptember végétől áprilisig készült el. Kitüntettett szerepe volt a közeli városokban - Gyöngyösön és Egerben - késő tavasszal és nyáron tartott vásároknak, ahová a mátraalmásiak saját maguk hordták áruikat. A vásárokon el nem kelt tárgyakkal az év fennmaradó részében járták a környék falvait.

Ácsolt láda készítése képekben

K. Csilléry Klára felvételei (1955)

Ácsolt láda készítése Mátraalmáson Ácsolt láda készítése Mátraalmáson Ácsolt láda készítése Mátraalmáson Ácsolt láda készítése Mátraalmáson

Régi fényképek Mátraalmásról

Asszonyfarsang

Asszonyfarsang Mátraalmáson - a borotválás A mátraalmási asszonyfarsang négy részből állt: a beöltözésből, a délelőtti tréfás borotválásból - mely általában reggel 9 órakor kezdődött, és délután 14 óráig tartott - végül este a zártkörű mulatságból. A borotválásnál a beöltözött asszonyok egy kisebb csoportja járta be a falut énekelve, tréfákozva, kiabálva. A férfiak menekültek előlük, bezárkóztak, akadt, aki még a szénakazalra is felmászott. A menekülőket az asszonyok elfogták, fából készült "borotvával" megborotválták, arcát liszttel beszórták, majd tükör gyanánt egy lyukas szitát tartottak elébük. Az esti mulatságon csak asszonyok vehettek részt, lányok nem. A mulatságon, amit általában az egyik háznál rendeztek, forralt bort készítettek, viccelődtek, énekeltek, táncoltak, és csupán egyetlen férfi jelenlétét engedélyezték - a harmonikásét. A dalokat hol magyarul, hol szlovákul énekelték, ahogyan éppen az eszükbe jutott. Ez a kétnyelvűség már korábban is megfigyelhető volt, tökéletesen beszélték az asszonyok mindkét nyelvet, bármikor átváltottak egyikről a másikra, számukra ez nem jelentett problémát.

Mátraalmás hagyományainak fokozatos eltűnésében szerepet játszott az 1946-47-es, magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény keretében lezajlott tömeges kitelepítés. A nagyarányú, hirtelen lakosságvesztés következtében számos család ketté szakadt, a falu népessége által alkotott zárt közösség felbomlott. A szocialista rendszer alapelvei és intézkedései által fokozatosan kikényszerített helyi életmódváltás, a hagyományos megélhetési formák jelentőségének csökkenése szintén hozzájárult a helyi tradíciók visszaszorulásához. Napjainkban a korábban apáról fiúra szálló faeszközkészítés tudományát már csak az idősek őrzik, asszonyfarsang utoljára 1967-ben volt a faluban.

Kapcsolódó anyagok

K. Csilléry Klára: A mátraalmási faeszközkészítők árusító útjai

K. Csilléry Klára: A fa tulajdonságaira vonatkozó ismeretek a mátraalmási faszerszámkészítőknél

Szabó Orsolya: Hagyományalkotás egy mátrai szlovák faluban

Az adatbázissal való kommunikáció során hiba lépett fel. A hibaüzenet rögzítésre került, az okozott kellemetlenségekért elnézést kérünk. (Mátraalmás.hu)